Örök dilemma.
A kérdés állandó jelleggel merül fel a biztonság témakörén belül. Nem könnyű rá válaszolni, ismerve az élő munka terheit.
Sokszor törik rajta a fejüket a szakemberek, és sajnos a piac igényeihez alakulva, akár a biztonság rovására is kell dönteni, hisz a megrendelő aki diktál…
Számos pro és kontra felsorolható.
A technika nem alszik el, és mindig éber, de nem köszön és nem mosolyog, és ha meghibásodott, általában akkor tudjuk meg amikor ott a baj, és ne feledjük amit ember készített azt az ember ki is játszhatja.
Továbbá nem alakítható a feladatának ellátása, nem fog átvenni váratlan csomagot, illetve nem fogja beengedni a váratlanul megérkezett külföldi tulajdonos társat, egyszóval, nem rugalmas. Csupa igen-nem fekete és fehér.
Egy bizonyos feladat elvégzésére van definiálva, azt viszont elvégzi monoton és rendületlen, de másra nem képes.
Nyilván ugyan ilyen felsorolás tehető az „ember“ mellé is, hisz ő meg pont az ellenkezője. Nem gép, és nem szereti a monotonitást, és nincsenek egyforma napjai, néha jobban teljesít, néha nem.
Viszont felveszi a telefont, segítséget nyújt, útba igazít, mert valljuk be kiszereti a „sípszó után hagyjon üzenetet“ hallani, mikor csak egy rövid kérdésünk lett volna egy következő napi megbeszéléssel kapcsolatban?
Az ember a maga szintjén sokoldalúbb, lehetősége van arra, hogy észre vegyen olyan dolgokat, amit az előre telepített kamera rendszerek nem. Észleljen olyan „apróságokat“ amit a riasztó még nem képes jelezni és értesítse a megfelelő személyeket, így óvva meg a megrendelőt az esetleges kártól.
Sajnos ma már nagyon nehéz eldönteni, hogy a „másik oldalon“ lévő személyek milyen kvalitásúak, milyen eszközeik vannak, hisz a technika mindkét oldalon fejlődik, és mint már említettem, „amit ember készített azt az ember ki is játszhatja“.