Amiért igazán érdemes dolgozni
2010-05-21 08:43:01
A munkánk során előfordul, hogy a megelőző tevékenység kapcsán megtalálunk, „tetten érünk“ kikészített csomagokat, anyagokat, eltulajdonításra szánt tárgyakat. Ezeket aztán „felügyeletünk“ alávesszük, és kivárjuk az érte érkező személyt.
Ez a siker, ennek a munkának a mérhető sikere, hiszen a lopás nem valósult meg. Ilyenkor láthatja a Megbízó, hogy mekkora veszteségtől védtük meg, ez az a pillanat, amikor számosítani lehet a munkánkat.
Ám, van ennél nagyobb siker is, amikor nem „üzemi szarkát“, hanem igazi betörőt fognak el az Őrök (szándékosan írtam nagybetűvel, mert megérdemlik).
Szóval egy ilyen eset késztetett arra, hogy ismét megosszam a gondolataimat honlapunk olvasóival.
Történt egyszer, hogy egy általunk őrzött területen, járőrözés közben észrevették munkatársaim, hogy egy ajtó nyitva van, ami az előző ellenőrzés során csukva volt. Sietve ellenőrizték a környezetet, és a kerítés előtt észrevettek két somfordáló alakot. Akik batyukkal felpakolva nesztelenül távolodtak. Értesítettek engem és egy másik ezzel a feladatkörrel megbízott kollégámat.
A helyszínre sietve, közterületen meg is találtuk a két személyt. Megkértük őket, hogy magyarázzák el, mit is keresnek ott éjjel fél háromkor, erre nem igazán volt elfogadható magyarázatuk. Arra a kérdésre, hogy mi van a hátizsákban, végképp kitérő, már-már majdnem agresszív reakcióval válaszoltak. Rendőri segítséget kértünk.
A rendőri intézkedés során előkerült néhány holmi, amit a csarnokból eltulajdonítottak.
Ezután egy gördülékeny helyszíni szemle következett. Szakzsargonnal élve „vitték a balhét“.
Eltelt néhány hónap, és tudomásunkra jutott a bíróság ítélete:
20 és 15 nap közmunka, egy betörésért.
Vajon mi lett volna, ha nem egy ipari övezetben történik ez, hanem egy közszereplő házánál, vagy le sem merem írni, annál aki ezt a büntetést indítványozta, vagy kiszabta?
Ez a siker, ezért igazán érdemes dolgozni…
Technika vagy élőerő?
2009-01-15 10:21:28
Örök dilemma.
A kérdés állandó jelleggel merül fel a biztonság témakörén belül. Nem könnyű rá válaszolni, ismerve az élő munka terheit.
Sokszor törik rajta a fejüket a szakemberek, és sajnos a piac igényeihez alakulva, akár a biztonság rovására is kell dönteni, hisz a megrendelő aki diktál…
Számos pro és kontra felsorolható.
A technika nem alszik el, és mindig éber, de nem köszön és nem mosolyog, és ha meghibásodott, általában akkor tudjuk meg amikor ott a baj, és ne feledjük amit ember készített azt az ember ki is játszhatja.
Továbbá nem alakítható a feladatának ellátása, nem fog átvenni váratlan csomagot, illetve nem fogja beengedni a váratlanul megérkezett külföldi tulajdonos társat, egyszóval, nem rugalmas. Csupa igen-nem fekete és fehér.
Egy bizonyos feladat elvégzésére van definiálva, azt viszont elvégzi monoton és rendületlen, de másra nem képes.
Nyilván ugyan ilyen felsorolás tehető az „ember“ mellé is, hisz ő meg pont az ellenkezője. Nem gép, és nem szereti a monotonitást, és nincsenek egyforma napjai, néha jobban teljesít, néha nem.
Viszont felveszi a telefont, segítséget nyújt, útba igazít, mert valljuk be kiszereti a „sípszó után hagyjon üzenetet“ hallani, mikor csak egy rövid kérdésünk lett volna egy következő napi megbeszéléssel kapcsolatban?
Az ember a maga szintjén sokoldalúbb, lehetősége van arra, hogy észre vegyen olyan dolgokat, amit az előre telepített kamera rendszerek nem. Észleljen olyan „apróságokat“ amit a riasztó még nem képes jelezni és értesítse a megfelelő személyeket, így óvva meg a megrendelőt az esetleges kártól.
Sajnos ma már nagyon nehéz eldönteni, hogy a „másik oldalon“ lévő személyek milyen kvalitásúak, milyen eszközeik vannak, hisz a technika mindkét oldalon fejlődik, és mint már említettem, „amit ember készített azt az ember ki is játszhatja“.
Az „együtt“ lehet a varázsszó…..
Biztonság, és idő…
2008-07-17 00:00:00
Elnézve a mai kor rettenetes terror-, és súlyos bűncselekményeit ki kell jelentenünk sajnos, hogy teljes és tökéletes biztonság, mint fogalom nem létezik.
Be kell ismernünk, nekünk és minden vagyonvédelmi cégnek, hogy a legfontosabb tényező az idő lett.
Mire gondolok pontosan?
Az elkövető, hogy bejusson az objektumba, időre van szüksége, és időre van szüksége az épületbe való bejutásra, a páncélszekrény megfúrására is. Ha különböző technikai eszközökkel (páncélszekrény, riasztó, zárak, kamerák, esetleg kerítés) ügyesen „növeljük” ezeket az időket, akkor jó eséllyel oszthatjuk be az őrszemélyzet járőrözésre vonatkozó idejét, és ezzel esélyt adunk nekik az esetleges elfogásra, de mindenképp a megelőzésre, észlelésre, hogy megfelelő időben értesíteni tudják a jelzésre vonuló „beavatkozókat”, feletteseit. Sajnos a mostani gazdasági helyzet, az élőmunka közterhei stb. több vállalkozást a lét peremére sodortak, így a fenntartás az elsődleges cél, és nem a biztonság, ellenben nem szabad elfelejteni, hogy ez a helyzet termeli a „bűnből” élőket, és mára már kiderült, hogy a demokráciánk jogilag nem igazán tud, mit kezdeni velük. Mindenkinek egyetlen lehetősége maradt: a megelőzés, az idő megfelelő „beosztása”.
Ezt a kis gondolatsort akkor írtam amikor biztonsági „szalagon” végignéztem három tízenéves fiatalt amint nem egész ötven másodperc alatt magukévá tesznek kb. 40 kg vasat.
Nem tudtam igazán kit sajnáljak jobban, az elkövetőket, akik rávoltak szorulva ilyen fiatalon erre, magunkat, hogy ki kell egyenlíteni a kárt, vagy a megbízót, aki félnapot dolgozott a munkadarabokon?
Ha lett volna kerítés, talán segített volna?!
Az idő, amit hagytunk elveszni, azt sajnálom igazán…
http://protektor-special.hu/gondolatok/amiert-igazan-erdemes-dolgozni/
http://protektor-special.hu/gondolatok/biztonsag-es-ido/
http://protektor-special.hu/gondolatok/mire-gondolok-pontosan/
http://protektor-special.hu/gondolatok/technika-vagy-eloero/
http://protektor-special.hu/gondolatok/uj-kedvezo-aru-k…-2017-marciustol/