A munkánk során előfordul, hogy a megelőző tevékenység kapcsán megtalálunk, „tetten érünk“ kikészített csomagokat, anyagokat, eltulajdonításra szánt tárgyakat. Ezeket aztán „felügyeletünk“ alávesszük, és kivárjuk az érte érkező személyt.
Ez a siker, ennek a munkának a mérhető sikere, hiszen a lopás nem valósult meg. Ilyenkor láthatja a Megbízó, hogy mekkora veszteségtől védtük meg, ez az a pillanat, amikor számosítani lehet a munkánkat.
Ám, van ennél nagyobb siker is, amikor nem „üzemi szarkát“, hanem igazi betörőt fognak el az Őrök (szándékosan írtam nagybetűvel, mert megérdemlik).
Szóval egy ilyen eset késztetett arra, hogy ismét megosszam a gondolataimat honlapunk olvasóival.
Történt egyszer, hogy egy általunk őrzött területen, járőrözés közben észrevették munkatársaim, hogy egy ajtó nyitva van, ami az előző ellenőrzés során csukva volt. Sietve ellenőrizték a környezetet, és a kerítés előtt észrevettek két somfordáló alakot. Akik batyukkal felpakolva nesztelenül távolodtak. Értesítettek engem és egy másik ezzel a feladatkörrel megbízott kollégámat.
A helyszínre sietve, közterületen meg is találtuk a két személyt. Megkértük őket, hogy magyarázzák el, mit is keresnek ott éjjel fél háromkor, erre nem igazán volt elfogadható magyarázatuk. Arra a kérdésre, hogy mi van a hátizsákban, végképp kitérő, már-már majdnem agresszív reakcióval válaszoltak. Rendőri segítséget kértünk.
A rendőri intézkedés során előkerült néhány holmi, amit a csarnokból eltulajdonítottak.
Ezután egy gördülékeny helyszíni szemle következett. Szakzsargonnal élve „vitték a balhét“.
Eltelt néhány hónap, és tudomásunkra jutott a bíróság ítélete:
20 és 15 nap közmunka, egy betörésért.
Vajon mi lett volna, ha nem egy ipari övezetben történik ez, hanem egy közszereplő házánál, vagy le sem merem írni, annál aki ezt a büntetést indítványozta, vagy kiszabta?
Ez a siker, ezért igazán érdemes dolgozni…